Támogassuk-e bántalmazó és a gyerek kapcsolatát?
Az egyenlőtlen párkapcsolatról szóló csoportban gyakran felmerül, mit kezdjenek a nők a partnerbántalmazó, vagy elhanyagoló szülő és a gyerek közötti kapcsolattal.
A partnerüket szóban, lelkileg vagy fizikailag bántalmazó férfiak rendszerint a gyerekeikre is komoly veszélyt jelentenek. Az egyenlőtlen kapcsolatban élő nőknek indított csoportban gyakori téma, hogy miként lehet enyhíteni a bántalmazó férfi gyerekre gyakorolt befolyását, amely a legtöbb esetben a válás után is folytatódik, hiszen a legtöbb bántalmazó – még a gyereküket bántalmazók is – legtöbbször kapcsolattartási jogot kapnak. Ahogy a Lehet-e jó apa a bántalmazó? című könyv írja, a bántalmazó férfiak egyik legkárosabb tevékenysége, hogy aláássák az anya-gyerek kapcsolatot, pedig kutatások szerint ennek a kapcsolatnak a jó minősége tud leginkább hozzájárulni a bántalmazást átélt gyerekek felépüléséhez.
Vannak bántalmazók, akik kifejezetten szidják az anyát a gyereknek, őt okolják a kapcsolat megromlásáért, rossz szülőnek, butának állítják be. Emellett gyakori, hogy azzal kenyerezik le a gyereket, hogy olyan drága ajándékokat vesznek neki, amelyeket a nő nem tud megengedni magának – részben azért, mert a nők azonos munkáért kevesebbet keresnek, részben, mert bántalmazók gyakran elmaradnak a tartásdíj fizetésével, illetve nem vallják be az összes jövedelmüket a tartásdíj megállapításakor, így gyakori, hogy irreálisan kevés pénz érkezik a férfitól. Emellett a bántalmazó férfiaknak szokása, hogy azzal is megvesztegessék a gyereket, illetve magukat a nőnél jobb színben tüntessék fel előtte, hogy megengednek olyan dolgokat (étkezésben, filmnézésben, elektronikus játékok és számítógépek használatában), amelyekben a nő határt szab. Ennek következtében a gyerek számára úgy tűnhet, hogy a nő önkényeskedik, amikor nem enged dolgokat, és gyerekek annak ellenére akarhatnak a bántalmazó apjukkal időt tölteni, hogy rendszeresen felkavarja őket a férfival töltött idő, mondjuk rosszat álmodnak az apánál látott erőszakos filmektől. Bántalmazók legtöbbször átadják a fiaiknak a férfiak előjogaira vonatkozó elképzeléseiket, amelynek következtében sok bántalmazó apa mellett nevelkedő kamasz fiú neheztel az anyjára, ha az azt követeli tőle, hogy vegyen részt a házi munkában.
Ebben a helyzetben sokszor felmerül bántalmazott nőkben, hogy szabad-e a gyerek előtt az apja nimbuszát rombolni azzal, hogy elmondjuk neki, hogy az apa pontosan mit is csinál. Természetesen a gyereknek érdeke az, hogy tudja, amikor az apja manipulál, mert különben a nőt fogja okolni, ami aláássa a lelki egészsége szempontjából oly fontos kapcsolatot közte és a nem bántalmazó szülő között. Nem osztom azt a nézetet, hogy a bántalmazó apa is jobb annál, ha egy gyerek apa nélkül nő föl, vagy hogy a gyereknek szüksége van arra, hogy jó kapcsolata legyen mindkét biológiai szülőjével. A gyereknek nem apára és anyára van szüksége, hanem olyan felnőttre vagy felnőttekre, akik kiszámíthatóan gondoskodnak róla. Ezért az ilyen helyzetekben szerintem az az igazi kérdés, hogy a gyereknek hogyan lehet úgy elmondani azt, hogy mit csinál az apja, hogy ne egyszerűen arra kényszerítsük a gyereket, hogy a felnőttek konfliktusában válasszon. Ennek módja szerintem az, ha nem egyszerűen panaszkodik egy szülő, hogy „látod, milyen egy szemét az apád”, hanem minél pontosabb szavakkal rámutassunk a gyereknek, hogy mi módon manipulál a bántalmazó férfi. A manipuláció módozatainak minél pontosabb megnevezésében segít a már említett Lehet-e jó apa a bántalmazó? című könyv.